Az érettségin, de főleg a felvételi vizsgán a középiskolában megszerzett tudásodról kell számot adnod. Utóbbinak különös tétje is van, hiszen nemcsak egy osztályzat, hanem akár a jövőd is múlhat azon, bekerülsz-e a hőn áhított egyetemre, főiskolára és szakra.
Kiss István pszichológus szerint az érettségi és a felvételi vizsga különleges élethelyzet, ahol a diákok megfigyelve érezhetik magukat, miközben számot adnak tudásukról. Ez sokakban indokolatlan félelmeket gerjeszthet: mialatt a kérdésekre adandó válaszokon töprengenek, elkezdenek azon is morfondírozni, hogy "vajon mit gondolnak majd rólam a vizsgáztatók"? Egyfajta stresszhelyzet ez, amivel egy negyedikes középiskolás még nem találkozhatott - teszi hozzá a pszichológus -, hiszen korábban nem kellett ilyen mennyiségű anyagból készülnie egy számonkérésre, és valószínűleg nem felelt még szóban egy többfős bizottság előtt sem. Bármilyen furcsán is hangzik, a jó teljesítményhez bizonyos mértékig szükség van a stresszre, ez ugyanis kihozza a rejtett képességeket, javítja a teljesítményt. Azt kell kivédeni, hogy túlságosan eluralkodjon rajtunk az izgalom.

De hogyan küzdhetjük le a vizsga okozta stresszt? Kiss István szerint a vizsgahelyzet gyakorlásával. Képzeljük el, ahogy bemegyünk és idegen emberek előtt adunk számot a tudásunkról - sikerrel. Ne arra gondoljunk, hogy nem jut eszünkbe a szöveg, megbukunk, hanem épp ellenkezőleg: mindenre emlékszünk, minden kérdésre tudunk válaszolni és jó jegyet kapunk. Fokozatosan barátkozzunk meg ezzel a képpel, de ha ennek ellenére mégis izgulunk, akkor távolítsuk el egy kicsit - keressünk valami kellemes elfoglaltságot, hallgassunk zenét stb., és ha megnyugodtunk, kezdjük elölről. A vizsgahelyzet gyakorlásában sokat segíthetnek a szülők és a barátok. Kérjük meg őket, játsszák el a vizsgabizottság szerepét, miközben mi felmondjuk a tanultakat.

A pszichológus szerint az is csökkenti a vizsgadrukkot, ha kicsit "bejáratjuk" azt a ruhát, amit fel szeretnék venni a szóbeli vagy az írásbeli vizsgára. A házi vizsgán azt is kipróbálhatjuk, hogyan érezzük magunkat öltönyben vagy kosztümben, így nem "élesben" derül ki, hogy kényelmetlen a zakó, szorít a nyakkendő, a szoknya vagy a cipő... A vizsgahelyzet a szervezetünket is igénybe veszi. Szüksége van energiapótlásra, közvetlenül cukorra, ezért érdemes csokit, szőlőcukrot, innivalót vinni magunkkal.

Sokan csak a kedvenc tollukkal hajlandóak írni, vagy a baráttól/barátnőtől kapott plüssmackót és más apróságokat is bepakolják a táskába. Kiss István szerint ez is segít, hogy feloldódjunk, kevésbé izguljunk - ha a mackó ott ült az asztalon, miközben tanultunk és a vizsgán is kitesszük a padra, akkor máris ismerősebbé, barátságosabbá válik a helyzet. Ezt a komfortérzést erősítheti, ha felidézzük, milyen testhelyzetben tanultunk. Az emlékezet egy része rögzíti a testtartásbeli dolgokat, a hangulatunkat, és ennek felidézése önmagában segítheti az információk előhívását. A legjobb persze, ha már eleve az íróasztalnál ülve készülünk, de lehet, hogy Te éppen hason fekve vagy a földön, törökülésben, esetleg fel-alá járkálva szeretsz tanulni.

Vannak, akik még a vizsga előtti utolsó percekben is lázasan bújják a jegyzeteiket, könyveiket, vagy éppen a többiekkel beszélik át a tananyagot. A pszichológus szerint egyeseknek ez még egy utolsó lökést ad, de a diákok többségénél csak fokozza a stresszt. A szóbeli vizsgán meg kell győznünk a felvételiztetőket, hogy mi vagyunk a legjobb jelöltek. Érdemes keresni a szemkontaktust - ez nem könnyű, különösen, ha izgulunk, de ezt is lehet gyakorolni. Ha nem a tollunkat babráljuk és a fal helyett a velünk szemben ülő tanárokra nézünk, megerősítést kaphatunk a válaszainkról: tényleg jót mondtunk, jó irányból közelítjük meg a kérdést? Ha figyelünk a vizsgáztatók testbeszédére - pl. eltorzult arc, összevont szemöldök -, korrigálni tudjuk a mondandónkat. Ha pont az nem jut eszünkbe, ami kell, akkor tegyünk egy gondolati kört: foglaljuk össze az addig elmondottakat, vegyük sorra, mit lehetne még megemlíteni a témával kapcsolatban, így könnyebben eszünkbe jut a konkrét válasz is - ajánlja Kiss István. Majd kössük össze egy ehhez hasonló fordulattal: "mindez kevésbé fontos, mert a lényeg az, hogy..." - és folytassuk ott, ahol korábban megakadtunk. Ez sokkal jobb megoldás, mintha csak ülünk és hallgatunk.

Az írásbeli vizsgán az a legfontosabb, hogy ne essünk neki a feladatlapnak, hanem először olvassuk át figyelmesen a kérdéseket. Azzal a feladattal kezdjük a kidolgozást, amire biztosan tudjuk a választ - akár tesztről, akár esszékérdésről van szó. A teszteknél négy válaszlehetőség esetén 25 százalék esélyünk van eltalálni a helyes választ, még akkor is, ha fogalmunk sincs a kérdésről. Tehát mindenképpen jelöljünk be valamit - kivéve, ha a rossz válaszért pontlevonás jár, de ez a felvételin nem szokott előfordulni. Az esszékérdések kidolgozása előtt érdemes még egyszer átfutni a tesztet, hátha akad közte olyan ötlet, amit hasznosíthatunk - javasolja Kiss István. Kidolgozás előtt gyűjtsük össze a kulcsszavakat a lap tetejére, így biztosan csak a lényeget vetjük papírra, nem veszünk el a lényegtelen részletekben. A felvételiztetők pont ezekre a kulcsszavakra vadásznak - tehát ha odaírjuk őket, akkor van esélyünk arra, hogy pontot kapunk rá.