A szóbeli vizsga nagy megpróbáltatás az izgulósabb típusú embereknek, pedig az érettségit követõen is számtalan alkalommal lesz szükség szóbeli beszámolókra. Néhány tipp, hogy ne csak a nyelved hegyén legyen a megoldás...

A szóbeli vizsga nagyszerû lehetõség a tárgyi tudás mellett megcsillogtatni prezentációs készségünket, kommunikációs képességünket is. Olyan tudásról van itt szó, ami nem csak az érettségi idején értékes: szóbeli vizsgákon, szigorlatokon de az álláskeresés során is hasznát vehetjük.

A szokásos szóbeli számonkérés bármely formájára igaz: a kérdésekre illik válaszolni. Ehhez persze meg is kell hallani azokat, és különösebb kerülõk nélkül rá is kell térni a válaszra. Nagyon kicsi az esélye, hogy jó eredményeket érünk el, ha legalább az alapvetõ követelményt jelentõ anyaggal nem vagyunk tisztában. A felkészülés tehát elengedhetetlen!
A szóbeli vizsgákon ritkán használnak a vizsgáztatók rögzített kérdéssort. Ha nem, akkor a kérdések természetérõl a korábban vizsgázóktól érdeklõdhetünk. Legalább tendencia-szinten érdemes ismerni, milyen stratégiát követ a vizsgáztató.
A kevésbé strukturált vizsgahelyzetekben általában a problémamegoldás, analizáló-képesség is mérlegre kerül, de ezeket a készségeket ügyesen ellensúlyozhatja a megfelelõ beszédkészség, kommunikációs gyakorlat.

Még a vizsga elõtt érdemes tisztázni pontosan milyen témákra készüljünk… Az aktuális tételsorokat és a korábbi évek fõ kérdéseit érdemes megszerezni, és a legfrissebb irodalmak segítségével készülni.

Az áttekintett anyaggal kapcsolatban készíthetünk saját magunknak kérdéseket. Elõvételezhetjük, milyen súlyponti témákra lehet kíváncsi a vizsgáztató. Beszélgethetünk a vizsgán már átesett diáktársakkal is, és gyakorolhatjuk a helyzetet - próbavizsga keretében - barátokkal, csoporttársakkal.

Akinek a szóbeli vizsgázás nehéznek tûnik (különösen az elsõ alkalom elõtt), gyakorolja a beszédet tükör elõtt. Lehetõség szerint nagyobb méretû tükröt választva, amelyben a teljes felsõtest mozgásai követhetõek.

A szóbeli vizsga során - nem elhanyagolható mértékben - számít a megjelenés. Professzionális fellépés, megfelelõ öltözet és a zavaró tényezõk kiiktatása: ezek teszik kényelmessé az amúgy szorongató helyzetet. Ide tartozik, hogy a vizsgára szánt öltözetet érdemes "bejáratni", a mobiltelefont pedig kikapcsolni a felelet megkezdése elõtt.
Jó, ha a számonkérés helyszínére idõben megérkezhetünk, különösebb izgalmak nélkül. Ha megszervezhetõ, ne vezessünk, inkább válasszunk más lehetõséget. Elég izgalomban lesz részünk a közlekedési dugók stressze nélkül is. A vizsga elõtti idõszak a témára való fókuszálás ideje, nem pedig az idegeskedés, vagy a tanultak görcsös ismétlésének legalkalmasabb idõpontja.

A vizsga abban a pillanatban kezdõdik, amikor a terembe belépünk. Amikor a helyzet igényli (érettséginél kevésbé valószínû), elõször mutatkozzunk be, figyeljünk az utasításokra, próbáljunk meg természetesen reagálva válaszolni a kérdésekre. Nagyot lendíthet az értékelésen a szemkontaktus, a megfelelõ testtartás. Elõfordulhat, hogy a beszámoló alatt külsõ zavaró tényezõk (zaj stb.) elterelik figyelmünket, ezeket megemlíthetjük, ha véletlenül összezavarodnánk.

A vizsga tárgyához ragaszkodjunk a beszélgetés során. Nem csak az elõadásunk során, de a kérdéseket hallgatva is legyünk nagyon figyelmesek.
Mindenkivel elõfordul, hogy egy-egy direkt kérdésre nem tud azonnal válaszolni. Ezt beismerhetjük, de kezdjünk el gondolkodni a megoldási lehetõségeken. Akár hangosan is. Ha mást nem, legalább azt gondoljuk végig, mi hogyan oldanánk meg a felvetett problémát, ha már az irodalmi forrásokat nem tudjuk felidézni… A kérdésekre adott "igen" vagy "nem" a legtöbb esetben nem elegendõ. Részletesen ki kell fejteni a szükséges szempontokat, legalább két-három tényezõt említve az indoklásban.

A vizsgáztatók általában öntudatlanul is jelzik, mikor érünk a rendelkezésre álló idõ végére. Ha hátradõlnek, zárókérdést tesznek fel, összefoglalást kérnek, esetleg a hátunk mögötti órát kezdik figyelni, ideje lesz koncentráltan beszélnünk, mondandónkat lezárni.

Az érettségi tapasztalatait is érdemes írásban rögzíteni! Meghatározni azokat a pontokat és készségeket, amelyek fejlesztésével a késõbbiekben a vizsgahelyzetekben jobban teljesíthetünk. Az utólagos elemzésben rögzítsük azt is, milyen tényezõk zavartak minket a koncentrálásban. Kikérhetjük tanáraink véleményét is - utólag - a teljesítményünkrõl.

A nyújtott teljesítmény nem megfelelõ értékelése ellen kifogással élhetünk. Elõtte tanulmányozzuk a jogorvoslat lehetõségeit, kérjünk segítséget a felügyeleti szervektõl, illetékes szakértõktõl.