Puskin: Anyegin

1 fejezet:

Puskin először is bemutatja a mű főhősét Jevgenyij Anyegint, belülről, majd kívülről. A napirendjét a keléstől a barátok látogatásán és az ebéden keresztül a rendszeres színházba járásig. Majd a napi többszöri átöltözését a bálbajárást is megemlíti amellett, hogy Anyegin nagyon szereti a nőket. Majd a bál végén elfáradva tér haza, mikor a Pétervár munkásai már indulnak dolgozni. Ilyen életmód mellett Anyegin élet ritmusa teljesen megfordult, vagyis éjjel van nappala, nappal pedig éjje. Anyegin aztán a bált is megunta és mikor már kezdte magát nagyon unni akkor érkezett a hír, hogy nagybátyja nagyon beteg és örülnae ha meglátogatná. De mire odaért Anyegin már meghalt, s a nagybátyja háza rá maradt. Így Anyeginből a nagyvárosi emberből, egy vidéki, csendesebb környék lakója lett. Először nagyon tetszett neki ez a változás az életében, de azután ezt is unni kezdte.

2.fejezet:

Puskin bemutatja először a falut azután a kastélyt, a szobáját, a földművelést majd a szomszédjait. S egyszer csak egy fiatal ember jött a faluba aki verselt, s dalolt, a neve pedig: Vlagyimir Lenszkij. Lenszkij- nek nem tetszett a bál ezért inkább az első után nem inkább nem ment el azért is mivel a fiatal embereket a mamák ha észreveszik, hogy nőtlen ezért rögtön lecsapnak rá és hozzá akarják adni a lányaikat. Találkozásukkor Anyeginnek nem tetszett nagyon Lenszkij modorát és gondolkodását, de végül összeszoktak és jó barátok lettek. Nem sokkal később Lenszkij egy közeli házban lakó lányt ismert meg: Olgát. Hozzá írt verseket. Majd a mű írója által megismerhetjük Olga nővérét, Tatjanát. Tatjana nagyon visszahúzódó lány volt kis korától kezdve és a költő szerint szépségben nyomába sem érhetett Olgának. Tatjana csak szerelmes regényeket olvasott.

3.fejezet:

Lenszkij Olgáékhoz készül egy kis beszélgetésre mivel meghívták és ő szívesen megy ilyen helyre ahol az emberek beszélgetnek is és nem csak üres csacsogás, mint a bálokban. Hát Anyegint sikerül rávennie, hogy tartson vele. Bár Anyeginnak nem sok kedve van az ilyen beszélgetésekhez ahol a földművelésről és ehhez hasonló dolgokról beszélgetnek, de Lenszkij kedvéért megteszi, s azért mivel nagyon érdekli Tatjana, de ő még sohasem látta. Jevgenyij látogatása után a szomszédokra is kihatással volt, mivel a szóbeszédek kezdtek terjedni arról, hogy Jevgenyij feleségül akarja venni Tatjanát, Lenszkij pedig Olgát. Tatjana ennek a szóbeszédnek hitt és nagyon örült, mert neki is nagyon szimpatikus volt Anyegin. S a vágy fűtötte Tatjanát, hogy újra találkozzon Anyeginnal. Majd egy éjszaka mikor Tatjana megint nem tudott aludni, mert már megint Anyegin járt az eszében , hát behívta dajkáját, s kérdezte őt a szerelemről. Beszélgettek egy kicsit majd a dajka kiment, s Tatjana levelet írt Anyeginhoz. A levélben a lány megvallja Jevgenyinnek szerelmét, majd attól félve, hogy szégyenében széttépi a levelet, inkább átolvasás nélkül átadja a levelet a dajkájának, hogy az unokája vigye el a levelet minél hamarabb a címzettnek, Jevgenyij Anyeginnak. Szegény Tatjana várja – várja a választ Anyegintől, de az nem jön. S egy nap ismét összejövetel készük Tatjanáéknál a vendégek jönnek, majd egyszer csak lódobogást hall Tatjana, s tudja ez Anyegin lesz, de nem mer ott maradni, fél a találkozástól, így elrohan áron – bokron keresztül egy patakpartjáig, s ott leül egy padra. Mikor jobban érezte kicsit magát az ijedt lány, felállt s elindult egy fasor felé. S a fasorban összetalálkozott Tatjana és Anyegin.

4.fejezet:

 Majd beszélgetni kezdtek. S Anyegin Tatjana kérdésére, hogy érez- e iránta valamit, hát Anyegin szigorúan megmondja neki, hogy nem szeretne vele közelebbi kapcsolatba kerülni mivel ő nem gondolt még család alapításra, de ha arra adja a fejét hát biztosan őt választja. Tatjana ezen szavak hallatára elsírja magát, majd Anyegintól elválnak. Tatjana ezután mély fájdalmában eped, miközben Olga, s Lenszkij egyre erősödő szerelme úgy látszik határtalan. Lenszkij és Anyegin egy hideg téli napon együtt vacsoráznak és ott említi meg Lenszkij, hogy Anyegint is meghívták Tatjana névnapjára. Előbb Anyegin nem akar menni de miután barátja biztosította afelől, hogy nem lesznek sokan, csak szűk családi kör, hát elfogadja a meghívást. 

5. fejezet:

Oroszországban volt egy olyan szokás, hogy mikor leesik az első hó, egy kis összejövetelt és jóslást tartanak a következő évre. Tatjana a jóslás után mikor maga marad, egy álmot lát.  Álmában egy nagy medve űzi őt árkon – bokron át, mígnem elér egy házhoz, s oda benyitva Jevgenyijt látja ijesztő külsejű állatok, vagy inkább szörnyek körében. De Jevgenyij nem fél,nem próbál szabadulni, inkább mulat a szörnyekkel, mígnem belép Tatjana. Majd mikor a szörnyek eltűnnek, Anyegin egy székre ülteti Tatjanát. Egyszercsak beront az ajtón Olga és Lenszkij. Anyegin erre úgy megharagszik, hogy  kemény szóváltás után egy késsel leszúrja Lenszkijt. Ám az álomnak itt vége szakad, s belép a nyanya, vagyis Tatjana dajkája.

Egy – két nappal később elkövetkezik Tatjana névnapja. A nagy napon a vendégsereg csak úgy özönlik Tatjánáék házába. A lány meglepődve és ijedten veszi észre a díszvacsora közben megérkező Lenszkijt és Jevgenyijt. Anyegint pontosan szembe ültetik Tatjanával, amitől ő elsápad, meg sem tud szólalni, s nagyon vigyáz, hogy legalább el ne ájuljon ijedtében. A vacsora után Jevgenyij és a többi vendég, mind sorban Tatjanához lép, és jókívánságait fejezi ki. Ezután a másik szobában már kezdődik is a mulatság. A zene hatására a sok vendég mind odaözönlik, s a tánc kezdetét veszi. Anyegin, mivel Lenszkij nem ezt ígérte neki, vagyis azt mondta, hogy nem lesz sok ember, csak kis családi kör, bosszút forral magában. Eszébe jut, hogy hogyan lehetne kitolni barátjával. Egy zeneszámnál egyszer csak fölpattan, és táncra  kéri Olgát. Ám amikor a tánc véget ér, Anyegin újra és újra táncot kér Olgától. Egyszer csak Lenszkij észreveszi, hogy barátja, Anyegin, egész este menyasszonyával táncol. Lenszkij is szeretett volna már Olgával táncolni, ám Olga azt válaszolja, hogy már a következő táncot is Jevgenyíjnek ígérte. Ekkor a  Lenszkijben dúló féltékenység végképp elönti elméjét, s elmegy a házból, melyben még javában folyik a mulatság.

6.fejezet:

Minden vendég Olgáéknél aludt aznap este, kivéve Lenszkijt és Anyegint. Anyegin, miután látta, hogy Lenszkij elment sértődötten, nem élvezte már annyira ezt az ál-mulatozást, így neki sem volt már érdekes a bál, s elment. De Lenszkij nem hagyta ennyiben. Annyira feldühítette Anyegin, hogy párbajra hívta őt, amit egy levélben megírt neki.  A helyszínt, s időt is megadta, amiből Anyegin tudta, hogy nem tréfál. Lenszkij még egyszer, szinte búcsúzásul elment a párbaj előtt Olgához, és ketten csendben töltöttek egy napot. Otthon Lenszkij írt egy levelet Olgájának, ha nem térne vissza.

 A nagy napon mind a ketten, az ellenséggé lett két jó barát, későn ébredtek, és sietve készültek a párbajra. De Lenszkij még így is korábban érkezett. Jevgenyij komornyikjával, akit segédjének jelölt, jelent meg a párbaj színhelyén, egy malom előtti puszta réten. Felálltak töltött pisztollyal a réten, lőttek, s Lenszkij holtan terült el. Anyegin még egyszer ránézett holt barátjára, s elhagyta a színhelyet.

7.fejezet:

Anyegin a régi házát, melyet nagybátya halála után örökölt, otthagyta, és máshová költözött. Tatjana unalmában meglátogatta Anyegin házát. Egy kulcsárnőtől kérte, hogy eressze be egy kicsit, hadd nézze meg, hol lakott szerelme. Többször is eljött ide, végigjárta a házat, s olvasgatott Anyegin otthagyott könyveiből.

Tatjana jól érezte így magát, de nem sokáig élhetett emlékeinek. Családja nem akarta,  hogy pártában maradjon, ezért úgy döntöttek, Moszkvába utaznak. Tatjana nem örül az ötletnek, de kénytelen családjával menni. Közben azon gondolkodik, látja- e Anyegint még valaha.

Megérkeznek Tatjana nagynénjének házába. Nemsokára bált rendeznek, ahova tiszteket és jó hírű férfiakat hívnak meg azzal a szándékkal, hogy Tatjana férjet válasszon közülük.

8.fejezet:

Anyegin hosszú idő után visszatér. Nagyon magányosnak érzi magát, ezért elhatározza, hogy elmegy egy bálba, hátha felvidul és nem érzi magát, annyira egyedül. A bálban egy ideig csak ténfereg, nézelődik. Egyszer csak feltűnik neki a vendéglátó felesége. Nézi-nézi. Tudja , hogy valahonnan ismeri. Többször is átfut rajta, nem lehet-e ez a nő Tatjana? Közeledik felé a nő férje, a házigazda, aki észrevette, hogy figyeli a nejét. A férj és Anyegin régi jó barátok, üdvözlik egymást. Majd a férj, aki fiatal korában tiszt volt, bemutatja Anyeginnek feleségét: Tatjánát. Anyegin ekkor kicsit megszédül, alig hiszi, hogy Tatjana így megváltozott, és ilyen szép lett, mióta nem látta. De Tatjanán nem látszik semmi izgatottság. Úgy tesz, mintha egy teljesen idegen férfit mutattak volna be neki, akit sohasem látott és nem is érzett iránta semmit. Tatjana, köztiszteletben álló férje mellett, aki őt szereti, tiszteli, megváltozott. Már nem az a rajongó kislány, akit Anyegin megismert. Ugyan nem felejtette el szerelmét és álmait, de tudja, mivel tartozik férjének.

 A bál végén Anyegin még mindig az eseményeken tűnődve megy haza. Hazaérkezve is csak Tatjanára tud gondolni, s egy levelet ír neki. Megírja, mennyire meglepte a változás, melyen Tatjana keresztül ment. Megírja, hogy mennyire szereti, és bocsásson meg neki, amiért régen ő elutasította közeledését. Sajnálja, hogy nem vette észre a kislányban a még ki nem bontakozott nőt.

Napokig nem jön levél Tatjánától, így elkeseredettségében lóra ül, és elindul hozzá. Mikor megérkezik, az ajtón belépve meglátja Tatjanát, aki egy széken ülve sírva olvas egy levelet. Anyegin odalép hozzá, letérdel és beszélgetni kezdenek. Anyegin őszintén feltárja érzelmeit. Amikor megkérdezi, nem akar –e vele jönni Tatjana, ő csak annyit válaszol, hogy ha régen nem kellett neki, amikor még nem volt ilyen társasági úri hölgy, akkor most már mondjon le róla.  Ő, Tatjana, soha nem felejti el régi szerelmét, de férjéhez, aki szereti, becsüli őt, hűtlen  nem lesz soha. Ezen szókat hallva Anyegin a reményt végleg elveszti. De hogy mi történt, miután Tatjana férje belépett, azt már nem tudhatjuk. Az író a történet befejezését az olvasóra bízta.